TAVASZI  LÉLEKZETEK

 

 

Péter Erika

Tavasz leszek

 

Holnap

egyetlen napig
tavasz leszek,

az utcán kamaszként
szökkenek,
barackvirág-szirmaim
kibontom

s napkobakú pitypangként

virítok árkok ölén
illatos orgonasövény
leszek

vagy melletted repdeső

madárrá változom

s ágat, szalmaszálat gyűjtve

fészket építek
a majd-szerelemnek.

 

Illusztráció: Kelebi Kiss István

Péter Erika

Tavaszi nyitány

 

Letörött a fagy kék körme,

a fény meleget hint a földre.

Tavaszodik: olvad

a zagyva kotyvalék,

tócsatavacskákban

csónakázik a jég.

 

Megitta a jeget a nap,

időn s időkön túl vártalak,

lüktető arcodra hó hullott - lenyaltam -,

vacogott a vérem, borzongni akartam.

Fellobbant a szerelmi láng,

hajad havába font glóriád

ragyog, mint a gyémánt.

 

S míg pattognak a tavasz-szavak,

patak kövébe gally akad,

szembeszaladnak a szerelmes nyárfák,

a szűz fűzágak próbálják a pártát,

nászra készülődnek a megkócolt bokrok,

szél küld szoknyájukra friss fuvallat-fodrot.

Az örökzöld fenyő bölcsőt ringatni kész,

ágait kinyújtja, akár az anyakéz.

Illusztráció:Kelebi Kiss István

 Péter Erika

Elszöktek a hintalovak

 

Örökké ugyanúgy,

tízpercenként körbe

– műanyagpatáink

nem érnek betont –,

szédülni kívánók

kígyólánca görbe

s a pénztárnál mindenki

szerezne zsetont.

 

Kik hátunkon ültek,

örökre elhagytak,

idegenek jönnek

 kolompjuk már cseng ,

aranyozott tükrök

hullámvasutaznak

s mi kábultan lessük

mi van odalenn?

 

Hiába ügettünk,

köröztünk a hintán,

egymás között semmit

nem csökkent a táv,

visszaszökünk újra

a döcögő földre,

hogy kordon nélkül

nézzük: szédült a világ!

 

Illusztráció: Kelebi Kiss István

Péter Erika

Ölelésre vágyva

 

Csillagláncon

függ a Hold,

szemhéját félig lehunyja,

tapogatózom, mint  a vak,   

saját hátam mögé bújva.

 

Száz éve élek már

bezárva,

lassan lélegző, tompa aggyal,

a szél ágat tűz magába,

arcátlanul kacag rajtam.

 

Száz éve élek már

bezárva,

préselt virág lett az arcom,

testem segítségért kiált,

fájdalmamat betapasztom.

           

Száz éve élek már

bezárva,

közben csontig rág az éhség,

csillagok karolják egymást,

rám csak árny ragasztja léptét.

 

Tétova lélekkel

tekintek az égre,

nézem a fák hajszálereit,

a szélben az ágak

összekapaszkodnak,

ölelésre vágyom magam is.

 

 Kelebi Kiss István illusztrációja

Péter Erika

Múlandóság

 

Elmúlt.
A pillanat-szőlőfürt
markomból szétgurult,
lehulltak a pálmalevelek,
kopik a part arabeszkkel
körülrajzolt lapja,

lassul a Hold tánca a vízen,
fárasztanak már

az ál-látvány csodák.

Eliramlott a perc

mit nem tudtam

karanténba zárni.

 

 Kelebi Kiss István illusztrációja

  Péter Erika

Futómadár

(Születésnapomra)

 

Hallom, ahogy halad

az idő. Felsebzi a lábam

az elfáradt cipő. 

 

Futok. Hervadt hajam

fodrozza a szél. Röpül, s megelőz 

egy száraz falevél.

 

Rohanok. Csüng rajtam

a bánat. A vadóc vadhajtások

szaggatják ruhámat.

 

Ezüst harmat hullik,

alkonyul. A futómadár szeme

homályba borul.

 

Állok. Csak az idő

      siet. A távolban a végtelen

és egy csillagsziget.

 

 

Illusztráció: Kelebi Kiss istván

 A Kopogtató versemet Csórics Balázs adja elő.

 Katt. a linkre!

www.youtube.com/watch?fbclid=IwAR3x2rbK5WVv1eGzVMZXVC0OHFr7F1grR1d59R_gTViQQr8hwhUMgzP3Ve0&v=Csa161lJLf8&feature=youtu.be

 

Péter Erika

Ha nem lennél

 

Ki mondaná ki

az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?

*

Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel

és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka

ha nem lennél,
belefulladnék magamba.

 

 Itt hallható:

https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ

  (Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )

 

 

 

Elérhetőség

Péter Erika erikahangon1@gmail.com