ŐSZI  LÉLEKZETEK

 

Péter Erika

Velencei gondolatok

 

Siklanak még

fekete gondolák

a Rialtó-híd alatt

és a város látványától

káprázik még a szem,

de galambok helyett

sirályok lepik el

a Szent Márk-teret:

a Mózes-gát csak kalmár-álom.

A pusztulás markába zárt

paloták léte ingatag. 

Patkányok rágják Velence lábát. 

A harangok vészjóslón konganak,

keserű dallamuk beakad

a tenger-marta partba. 

Komorul a súlyos ég

a karneváli maszk alatt.

 

Péter Erika

Reménysugár

 

A fény a fák között vidult,

majd a platánágra hullt

s a lecsorgó nap-patak

odacsalt egy madarat.

 

Zöldike vagy cinke volt?

Nem látszott csak szürke folt,

s szemközt a fal tetején

felcsillámlott a remény.

 

 

Péter Erika

 Kísértés

 

A mozdonyszív lassít,

majd sebesen dobog,

 

a fülkékben poggyásszá vált

utasok bóbiskolnak

az ablakon bevillanó fényben,

 

csak én virrasztok ébren:

nézem a vészféket, 

de nem érem el,

meghúznám,

hogy megállítsam,

mint az életem,

 

zökkenne a vonat,

s én rohannék messze,

eltűnnék

a pipacsoktól

fénylő végtelenbe

 

 

Péter Erika

 

Nyáralkonyi álmok

 

Tolakszik már az ősz, rozsdás teste fázik,

elköszön az évszak, sorvége kilátszik.

Lomb között surrogás, denevér száll halkan,

estharang danászik, sóhajt a magasban.

 

Suttog az alkonyszél, benne hangod hallom,

szól az ismeretlen, simogatja arcom. 

Elkésett a vendég, de visszahozza álmom,

estikeillattal itatja kabátom.

 

 S lehull a szürkület, ledobja a leplet,

valaki azt súgja  – Lehet, hogy szeretlek! –

Hint még nyárálmokat a tél, éjszakámra,

lobban még lepedőm, paplanom, s a párna.

 Péter Erika

 

 

 

Péter Erika

Egry József

 

Áll a mólón.

Arcára színt cseppent 

a nyújtózkodó fény;

a Nap aranybuborékká,

a tó ezüst-asztallappá válik

ecsete hegyén.

 

Szél fúj, viszi a víz szagát.

Mozdul a Balaton

fehér papirosa.

A hullámok fodra

egyesül az éggel,

majd elsimulva szétterül.

 

 

*

 

Fényekkel megrakva

ring a kikötő,

fölötte a vászonra

vetített idő lebeg,

s a tó akár a szeretet,

duzzad és apad.

 

 

*

 

Ma kék kendőt visel a Balaton.

A Badacsony duzzadó mellű nő,

szemében a part tükörképe.

Dombjain asszonyok hajlongnak,

s ha szoknyájukat

felcsapja a szellő,

pirul a csillogó homok.

 

Este napfénnyel dobálják

egymást a halak,

a halászok felhúzzák hálóikat,

s a tavat a Hold ezüstfóliába vonja.

---

­

 

 

 

Péter Erika

Prognózis

 

szárnyalni készülök

 

csomagolom az időt;

sárgult pólyát,

molyrágta ruhákat,

karácsonyt és anyák napját,

s üszökké hűlt vágyat,

 

poggyászomba rejtem

az öröklött csendet,

belém fojtom 

félbehagyott verseimnek

megíratlan szavait

s kiirtom magamból

a harag méreggyökerét;

 

így megyek eléd

vétlen,

útra készen.

 

*

 

este, mint halász a tengert,

ujjaimmal megérintem az eget,

s félig kulcsolt öklöm

látcsövén 

kutatok fényeket

 

hallgatózom:

a vízzúgás felnyög,

időgépként

ismétlődik hangja,

majd lélegzete lassul,

már azt hiszed,

csönddé válik

 

de rádöbbensz,

hogy minden

hullám mögött

tolakszik

egy nyughatatlan másik

 

*

 

Karomban katéter,

vénáim lila kígyóként

tekeregnek,

alászállok életemnek

rejtett zugaiba

 

érthetetlen,

tompa hang beszél

 

a világ szertefoszlik,

azután visszatér

 

*

 

tenyeremben széttört

csillagokat tartok

 

ki idő előtt lezuhantál,

te is itt vagy,

s én puzzle-ként

illesztgetném össze

arcodat

 

*

 

ezelőtt

szárny nélkül röpködtem

 

ma összezárom magamat

magammal, hogy

ezután mindig

önmagam legyek

 

 

Péter Erika

 

Péter Erika

másodvirágzás

 

esőért sóhajt a délután

akácok haldokolnak

­– másodvirágzásuk

öncsalás csupán –

így lobbanunk el

mi is mind a ketten;

nem érlel, csak

aszállyal sújt a nyár,

árnyékká olvad

a fény is lassan bennem,

de szárnyalok talán még

didergő katicabogár

Péter Erika

Ha nem lennél

 

Ki mondaná ki

az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?

*

Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel

és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka

ha nem lennél,
belefulladnék magamba.

 

 Itt hallható:

https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ

  (Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )

 

 

 

Elérhetőség

Péter Erika erikahangon1@gmail.com