NYÁRI LÉLEKZETEK
Péter Erika
Hozzám illő dallam
Szeretem
a várost hol sok éve lakom,
a lakótelepet,
ahol hallhatóvá lett a táj:
reggel
madársereg dalol
az ablakunkat kopogtató
fenyőn,
éjjel
szélben csacsogó
levelek közt
araszol a Hold.
Végre megtaláltam
a hozzám illő dallamot.
Péter Erika
Aszály
Panel izzik,
vak az ég,
szobám száraz tófenék
s kint, elárvult
pad alatt
egy szál fonnyadt
fű virraszt
árnyék sincs
csak száraz ág
s életfogytig
szomjúság.
Péter Erika
Nagyapám és a fák
A fák
nem ismernek félelmet
– átkarolnék minden ágat –
ölelném, mint nagyapámat,
mintha gyermek volnék
s kezem virágszirom-tenyér
hozzábújnék,
mint riadt bogár
a levelekhez,
de elment, nem tudni hova,
végtelenbe vezet
óriás-lábnyoma,
tisztelegnek a fák
árnyéka előtt,
ő rendbe rakja majd
a szétzilált időt.
Péter Erika
Emlékezés előtt
Visszagondolok rád,
miután meghalok,
már most belém vésem
arcod, mozdulatod:
a nyakadon fészkelő
anyajegyeket,
őrzöm esténként levetett
gyűrűd bőrödbe
nyomódott emlékhelyét,
karórád, mely forró zsírba
dobott borsó rémületével
számlálja szívverésedet
és megírom eltaposott
szavainkat.
Péter Erika
Szerelemőrzők
Egy távoli parton,
kövek árválkodnak.
Egyikük talán őrzi
testem melegét.
Sidariban épp most
ébredhet a tenger,
sós ízét még egyszer
érezni akarom;
mint szeretkezés után
rám ragadt illatot
ugyanúgy kutatom
magamon.
Péter Erika
Párából vett porból
Talán mégis szeretsz, Isten!
Mindennapi kenyeremet
megadtad ma is,
elnézted éhes vétkeimet,
hidegben meleggel
bélelted ki lelkem,
így felmehettem
üveghegyre.
És lásd bárhol jártam
megtaláltam mindig a helyem,
így, gyökértelen,
mint fák kérgén virágzó,
egyetlenszer nyíló
buja bromélia,
és most lila virágaim
ontom, boldogan.
Péter Erika
Mellemben nincs hely zokogásnak
Elvesztek
a vágy szavai.
Ábrándok kiapadt
kútjában keresem
ifjú önmagamat,
ám lenn nem virágzik
csupán a csend.
Gyötrelmem madárként
emelkedne a fénybe,
de csontszáraz sötétség
redői között ébredek.
*
Az elmúlt évek
sebes folyóként
rohannak a zuhogó felé,
hatalmas tajtékokat vetnek:
lelkemet átjárja a vég közelsége.
Valakivel feladatnék
egy expressz-csomagot,
ám a mennybe nem járnak
csak személyvonatok,
a rohanó intercytik
pokolba tartanak,
de mellemben nincs helye
a zokogásnak
*
Most olyan vagyok, akár az ég:
ragyogok, majd elkomorulok,
aztán viharossá válok,
s ha megérem,
holnap azúrkék leszek.
A Kopogtató versemet Csórics Balázs adja elő.
Katt. a linkre!
Péter Erika
Ha nem lennél
Ki mondaná ki
az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?
*
Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel
és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka
ha nem lennél,
belefulladnék magamba.
Itt hallható:
https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ
(Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )