TAVASZI LÉLEKZETEK
.jpg)
PÉTER ERIKA
pósteleki tavasz
fénymagot vet a nap
a táj tapétáján
élednek a színek
lepkék flörtölnek
a kastély romjai között
a park ölén
csalétkül a szélnek
már tétova rügyek élnek
és megrészegült békák
brekegnek násznótát
a hullámzástól ráncos tóban
a zsenge fűben
lilulnak az ibolyák
– mintha mindig béke lenne –
ki a szerelemnek
ki a napsütésnek
adja át magát
PÉTER ERIKA
A tavasz feltámadása
Nap ragyog a horizonton.
Feltámadt a tavasz.
Összeborulnak
a szerelmes nyárfák,
szende fűzfaágak
próbálnak új pártát,
nászra készülődnek
a megkócolt bokrok,
szél küld szoknyájukra
arany csipkefodrot,
az örökzöld fenyő
bölcsőt ringatni kész;
ágait kinyújtja akár egy anyakéz.
PÉTER ERIKA
Nagyapám és a fák
A fák
nem ismernek félelmet
Átkarolnék minden ágat,
ölelném, mint nagyapámat,
mintha gyermek volnék
s kezem virágszirom-tenyér.
Hozzábújnék,
mint riadt bogár
a levelekhez,
de elment,
nem tudni hova,
végtelenbe vezet
óriás-lábnyoma,
tisztelegnek a fák
árnyéka előtt.
Rendbe rakja majd
a szétzilált időt.
PÉTER ERIKA
Tavaszi duett
Tavasz ölel kettőnket lágyan
a csipkemintás fák alatt.
Nemet mondtunk egyben-másban,
de kezem kezedben maradt.
Viszlek magammal rügyről rügyre
varázsra várni, kerten át,
félelmünk magunk alá gyűrve
szólni – Ne félj, nincs vége már! –
Bölcsőket ringató szélanya
maggal tűzdeli a tájat,
halljuk zeng a tücsök dala,
s halálunk, leheletnyit várhat.
És ha egyszer elszakad az élet,
s tél kocog az ősz nyomán,
fogd kezem, hogy úgy ragyogjak,
mint egykor a nász után.
PÉTER ERIKA
háború
akár a katonák
nyugtalan vagyok ma
lőporszagot lehel
a fegyverek torka
a mai parancs is
halálszagot sejtet
a háború-daganat
gyilkos rákká terjed
madarak riadnak
a kisírt szemű fák
hegyén
az utcák kihaltak
a házfalakat sötét
bárányvér borítja
veronika-kendőn
kilyukad a stigma
akár a katonák
nyugtalan vagyok ma
PÉTER ERIKA
tetovált katonák
robbanásra ébredek
nem akarok háborút
kiáltok mint egy kisgyerek
katonákra gondolok
kik a halál emblémáit
idáig csak bőrükre
tetoválva hordták
videojátékokra
pazarolták az időt
s félelmet keltő szavaik
harsány diszkók
díszletei közt vibráltak
most kölcsönvett bátorsággal
fogják meg a fegyvert
gyilkolnak testvért és rokont
srácok akik bénult nyelvvel
keresik anyjuk tegnapi
dajkahangjait
s talán apjuk haragját is
szerelem helyett rémület
pumpál adrenalint ereikbe
PÉTER ERIKA
A fehér tyúk
Egy pirkadat előtti csöndes éjszakán
igazított a tyúk tépett tollazatán.
A kopott kerítés kis résén kisurrant,
fej-felszegve lépdelt, s elhagyta az udvart.
Zöld hajnali fű közt villant a tollruha,
nedvesen csillogott rongyos vér-taraja.
A sok fiatal tyúk napkeltére ébredt.
Sosem látták többé a tyúkot, a fehéret.
PÉTER ERIKA
Tavasz leszek
Holnap
egyetlen napig
tavasz leszek,
az utcán kamaszként
szökkenek,
barackvirág-szirmaim
kibontom
s napkobakú pitypangként
virítok árkok ölén
illatos orgonasövény
leszek
vagy melletted repdeső
madárrá változom
s ágat, szalmaszálat gyűjtve
fészket építek
a majd-szerelemnek.
A Kopogtató versemet Csórics Balázs adja elő.
Katt. a linkre!
Péter Erika
Ha nem lennél
Ki mondaná ki
az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?
*
Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel
és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka
ha nem lennél,
belefulladnék magamba.
Itt hallható:
https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ
(Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )